Lenn a völgyben élt egy lány,
nem volt szépnek mondható,
Árva volt és magányos,
a szíve tiszta, mint a hó.

Hosszú vándorlás után,
arra járt egy csavargó,
Szakadt ingét, cipőjét,
kísérte a furulyaszó.

A csavargó egy délután,
a lány házához elért,
Fáradt volt és kimerült,
egy kis ételt, italt kért.

A lány a fiút behívta,
asztalához ültette,
És mikor az est leszállt,
az ágyába fektette.

Csavargó az éjszakát,
hálás szívvel köszönte,
Halkan szólt a lány szava:
- Maradj velem örökre

Szomjúságod eloltom,
éhes többé nem leszel,
Nappal együtt dolgozunk,
és éjjel boldoggá teszel.

Jött egy nap, s a fiú így szólt:
- Várnak rám, s én elmegyek,
Jó volt veled, de nem bírom már,
tovább ezt az életet.

A lány csak még egy éjszakát kért:
- Holnap mehetsz - ígérte,
És a fiú a völgyben maradt
eltemetve, örökre.