Mosolygott az arcom, de mögé senki nem néz.
Játszom a közömbös embert,
Most látom csak milyen nehéz.
Ha valaki azt kérdezné tőlem:
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen.
Csak nagy sokára mondanám, halkan,
- Semmiség csak egy elmúlt szerelem.
Elmegyünk egymás mellett és az arcod
Rámnevet, kacagva köszöntlek én is,
De hangom kissé megremeg.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy titokban könnyes lett két szemem
Egy halk sóhaj ez volna minden jel, s
Mennék tovább csendesen.

Tudod, mi az a bánat?
Várni valakit, aki nem jön többé.
Eljönni onnan, ahol boldog voltál, s
otthagyni a szívedet örökké.
Szeretni valakit aki nem szeret Téged,
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni
Megalázva írni könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, de nem jön felelet
Szavakat leírni mik szívből fakadnak,
Rózsákat öntözni mik elhervadnak.
Hazudni, hamis lemondással
Hazamenni könnyes zokogással
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat
S imádkozni, hogy Ő meg ne tudná, mi a bánat.

Ha valaki azt kérdezné, tőlem:
- Mit jelentesz Te nekem?
Talán könnyelműen felelném:
- Semmit, semmit csupán... az ÉLETET.
A valóság mindig nehéz,
De tévedsz, rosszul ítélsz.
Szívedben mindig lesz hely emlékeknek
S felejtjük egyszer, hogy rossz vége lett.

Most búcsúzom, ennyi az egész
Most menj el, vissza se nézz
Csak vedd karodba azt, ki tőlem elrabolt
S gondolj arra, hogy voltam s talán... VAGYOK!

Már nincs benned félelem,
A fájdalom eltűnt rég.
Szörnyen súlyos a csönd,
belereng az ég.
Nem tarthat vissza semmi
Téged zuhanni hív a szakadék.
Halkan dúdol a csönd,
Azt súgja: „meggondolhatod még”.

Én már alszom zúgó lombok alatt,
Oh, ne zavard meg álmomat!
Borulj síromra halkan, csendesen,
Ne félj, nekem már nem fáj semmi sem.

Miért van az, hogy mindig azt szeretjük, aki másé... aki mást szeret! Mért van az, hogy szívdobogva várjuk, mikor tudjuk, hogy rajtunk csak nevet! Miért van az, hogy fájó könnyet ejtünk, mikor az esti szellő énekel, és ha szebbet-jobbat is találunk... azt az egyet nem felejtük el!